Az én történetem III. – A karrier coach karrierje
Az én történetem II. – A karrier coach karrierje
2017 november 21.
No guts. No glory.
2017 december 1.
Mindenkinek van – vagy legalábbis hallott már – egy története arról, milyen az, amikor a hóhért akasztják. Nos, íme, az enyém. A karrier coach karrierje. Harmadik, befejező rész: a tanulság.
Mikor 5 évvel ezelőtt álláskeresőként visszatekintettem a pályafutásomra, azt láttam, hogy mint egy golyó a flipperben mentem a szállodaipar és a HR tanácsadás között, és több alkalommal sem én voltam az, aki a golyót lökdöső kart irányította. Olyankor az valahogy más kezében volt. Vagy, ahogy mondani szokták, úgy alakult.
Ebben az alakulásban nagy szerepe volt az ismerősöknek. Az ő segítségükkel lehettem nyári munkás a Margit-szigeten, kerültem a legelső főállású szállodai pozíciómba, majd onnan tovább egy belvárosi panzióba, váltottam a HR tanácsadás területére egy nemzetközi, majd egy magyar tulajdonú céghez. Nekik köszönhetem a szállodai „kitérőmet” követő visszatérésemet a fejvadászathoz, a szakmai előrelépésemet egy másik tanácsadó cégnél, és még a jelenlegi munkahelyemre is egy kapcsolaton keresztül kerültem be.
Hogy ebből milyen tanulságot érdemes levonni?
Egyrészt azt, hogy nagyon fontosak a kapcsolatok, vagy, ahogy magyarul mondják: a networking 🙂 , hiszen a pozíciók nagy része ismerősökön keresztül kerül betöltésre. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell megfelelni a felvételi interjúkon vagy beszélgetéseken – hiszen ezeken én is mindenhol átestem -, hanem azt, hogy egyáltalán tudjunk a lehetőségről. Ekkor alkalmunk van megpályázni olyan pozíciókat is, ami nincs az Interneten meghirdetve, hanem első körben csak az ott dolgozók tudnak róla.
A másik tanulság, ami még fontosabb, hogy vegyük kezünkbe a karrierünk GPS-ét! Gondoljuk át, hogy az eddigi szakmai tapasztalatainkat, képességeinket, kompetenciáinkat hol, melyik cégnél, milyen pozícióban szeretnénk és tudnánk kamatoztatni, és tervezzük meg egyrészt az oda vezető utat, másrészt pedig a következő éveket.
