Mindenkinek van – vagy legalábbis hallott már – egy története arról, milyen az, amikor a hóhért akasztják.
Nos, íme, az enyém. A karrier coach karrierje. Második rész.
A Mikuláskodás kapcsán megismert HR tanácsadó a karrieremről folytatott beszélgetésben felvetette, mi lenne, ha elmennék fejvadásznak. Nagyjából annyit tudtam róla, hogy embereket kell keresnem üres pozíciókra, illetve jól hangzott az elnevezés: „fejvadász” – gondoltam ezzel majd jól lehet ismerkedni szórakozóhelyeken 🙂 -, így belementem és hamarosan, ahogy az első rész végén írtam, egy 5 körös kiválasztási folyamaton keresztül vergődve egy nemzetközi közép- és felsővezetőket kereső cégnél találtam magam.
A legelső feladatomra a mai napig emlékszem, egy területi Értékesítési képviselő – Sales Representative – megtalálása volt a Nike-nak, akikhez a kérésnek megfelelően az FMCG (Fast Mooving Consumer Goods – gyorsan forgó fogyasztási cikkek) piacáról kellett embereket vadásznom. A keresés egyik pozitívuma, hogy ilyen angol szavakat és rövidítéseket tanultam, amivel tele volt a meeting. Néhány héttel később sikeresen be is töltöttem az említett pozíciót, amelyet aztán még követett néhány. Közülük is kiemelkedik az a Gyártó Mérnök (Production Engineer), akit egy állateledel gyártó cég vidéki gyárába kerestem. A tapasztalt kollégák azt mondták, hogy ezzel igazi fejvadásszá avanzsáltam. Ennek nem sokáig örülhettem, legalábbis ennél a cégnél, miután a cégcsoport
túlterjezkedte magát, és emiatt bezárta a magyarországi irodáját. Ezt követően csatakoztam két kollégámhoz, akik egy új céget alapítottak, és szükségük volt egy nagy tapasztalattal rendelkező tanácsadóra – de mivel ilyet nem ismertek, így nekem szóltak. 🙂
Induló, kis cégként már minden szintre kerestünk szakembereket, így sportkarrieremet folytatva elsőre az Adidasnak találtam meg egy Értékesítési asszisztenst, de aztán kerestem nemzetközi csokoládéforgalmazó cégnek Marketing Managert, ásványvizes cégnek HR Managert, és ami a legnagyobb feladat volt, egy gyógyszergyártónak országos szinten Orvoslátogatókat, ahol 20 pozícióból fél év alatt 19-re találtam meg az új kollégát/kolléganőt.
A keresés mellett egy nagy, amerikai üdítőital gyártó cég megbízott minket, hogy az országos szinten kiszervezett raktározás és kiszállítás miatt elbocsájtott dolgozóknak nyújtsunk álláskeresési – szakszóval mondva outplacement – tréninget. Itt találkoztam először az álláskeresési tanácsadással, melyben először még csak kisegítőként vettem részt, aztán a cégvezető egyre jobban bevont engem is, megismertetve annak folyamatával. Több mint egy év alatt jártuk végig az országot, ahol 4 napos tréningeken igyekeztünk minden eszközt és információt átadni a dolgozóknak, megkönnyítve ezzel álláskeresésüket.
Néhány évvel, és annál több kereséssel később úgy éreztem, hogy szívesen visszamennék a szállodaiparba, ezért csatakoztam egy 4 csillagos, a Római parton akkor nyíló, hajó formájú szálloda csapatához Recepciósként. Több mint 6 év után fogadtam ismét vendéget a pultban, a hotel stílusának megfelelően hajóskapitány öltözékben. Mint minden nyitó szállodában, itt is voltak változások, és néhány hónap múlva sikeresen vettem át a Front Office kormányát a távozó Managertől. A felelősségem a front- és a back office tevékenységek vezetése mellett kiterjedt az online foglalásokra is, de miután nem volt meg a megfelelő létszám, így a heti ötször 12 órás műszakok ellenére sem tudtam teljes mértékben betölteni a pozícióhoz tartozó feladatokat.
Ezért majd’ egy év múlva úgy éreztem, hogy váltani szeretnék, és a Mikulásként leszólító hölgy ismét összekötött egy nemzetközi fejvadász céggel, ahova egy két körös interjú után elmentem dolgozni mint Tanácsadó. Ezt követően már maradtam a HR területén, bár munkahely tekintetében még voltak változások. Itt 5 és fél évet töltöttem, és jó néhány pozícióra találtam meg a megfelelő embert. Mind közül kiemelkedik egy amerikai gázdetektor gyártó cég Közép-Kelet Európáért és Oroszországért felelős Regional Sales Manager keresése, amelyet 16 országból vadászva a jelölteket sikerült betöltenem.
Innen szintén egy ismerősnek köszönhetően váltottam, aki áthívott ahhoz a humánerőforrás tanácsadó céghez Üzletágvezető helyettesnek, ahol a megfelelő embert keresik a megfelelő helyre. Sajnos fél év után mindketten úgy láttuk, hogy az esetemben nem én vagyok a megfelelő ember az aktuális pozíciómban, így közös megegyezéssel elváltunk, és egy rövid vendéglátós kitekintés és egy fél éves álláskeresést követően csatlakoztam jelenlegi munkahelyemhez. Ennek lassan öt éve. Először az értékesítésért feleltem, aztán egy időben ismét tanácsadói feladatokat is végeztem újabb érdekes pozíciókat betöltve, míg tavaly nyáron kineveztek Munkaerő-közvetítési Üzletágvezetőnek.
Eközben mellékállásban elkezdtem álláskeresési tanácsadással foglalkozni külsősként egy tanácsadó cégnél, ahol az utóbbi években bezáró kávé- és teagyártó cég, az országból szintén kivonuló francia tejipari vállalat, vagy éppen a nagyobb leépítést végrehajtó telekommunikációs cég elküldött dolgozóinak segítettem állást keresni és találni.
Ezzel párhuzamosan elvégeztem egy Karrier coach képzést, hogy ne csak tanácsaimmal, hanem kérdéseken keresztül is tudjak segíteni az ügyfeleknek a számukra önazonos munkahely megtalálásában. Jelenleg pedig Life coach képzésre járok, hogy szélesítsem azon területek számát, ahol elő tudom mozdítani a változást.
Ez a mellékállás most ért arra a szintre, hogy elinduljon a honlapom és a Facebook oldalam.
Hogy mi is a karrierem tanulsága? Azt jövő héten foglalom össze.